(…) A lakosságot szokatlan, általános izgalom lepte meg. E bizonytalan hangulatban érkezett meg március hó 17-én, pénteken délután 5 órakor a pesti hajó. A nemzeti lobogóval díszített Pannonia gőzhajón érkezett utasok a pesti eseményekről beszéltek, azokról mint szem- és fültanúk tettek bizonyságot; hoztak néhány példány Mit kíván a magyar nemzet című nyomtatványt is, mely a 12 pontot és Petőfi Talpra magyarját tartalmazta.

Még aznap este különböző zászlós csoportok az utcákon zeneszó mellett meneteket tartottak. Minden csoportnak akadt szónoka is. Egy ily csoport „lelke vágyainak szabadabb tért engedve” a gondolatölő censurának örök requiemet, a sajtó- és vallásszabadságnak pedig riadozó éljeneket hangoztatott. (Reizner János: Szeged története – részlet)