1956 őszén az USA-nak és a Nyugatnak egyszerűen nem ért annyit Magyarország, hogy egy esetleges beavatkozással fegyveres konfliktusba keveredjenek a Szovjetunióval. Ez volt az iskolai ünnepi műsor alapgondolata, amelyet Engi Balázs tanár úr osztálya, a 10.C adott elő. Az előadást Kecskés Orsolya tanárnő és Nagyné Leányvári Ágnes tanárnő állította össze.

A konfliktust leíró ismétlődő gondolatot (1956 őszén az USA-nak és a Nyugatnak egyszerűen…) a magasból éles taps üteme kísérte, amely mindannyiszor az eldördülő fegyverek vérfagyasztó hangját idézte. Torkolattűz és taps, áldozat és diadal – ilyennek látjuk utólag a 70 éve kirobbant magyar szabadságharcunkat: akkor is harcolnunk kell a szabadságért, ha végzetes életáldozattal jár, ha semmilyen segítséget nem kapunk, mert az áldozatunk nem vesz el, összeadódik, és a legnemesebb örökség.

Borítókép: kiégett szovjet tank a Corvin-köznél (Fortepan fotóarchívum)

