Radnóti Miklós születésnapját rendhagyó módon, „Žagubica fölött a hegyekben” ünnepelték a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanulói tanáraikkal és szüleikkel kiegészült csapata.

A gimnázium küldöttsége nem elő alkalommal emlékezett meg Szerbiában az iskola névadójának tragikus életútjáról. Csányi Sándor Tanár Úr áldozatos kutatómunkájának és nyughatatlan túraszervező tevékenységének köszönhetően 2009-ben nagy célt tűzött maga elő: fejébe vette, hogy a költő születésének 100. évfordulójára a versekből ismert, azonban mára elfeledett helyeken szeretne emlékezni. Egy korábbi túra véletlen felfedezésének köszönhette, hogy az egykor a Bori-tó partján álló Radnóti-szobor új helyét a város Egészségháza előtt már ismerte, de a munkatábor pontos helyének megtalálásában újabb véletlen, egy novella volt a Tanár Úr segítségére, amelyből tudomást szerzett a Mosity tanyáról. Innen már csak néhány lépés vezetett a valamikor az út túloldalán álló Lager Heidenau területére, ahol Szentgyörgyi Klára kulturális attasé asszony segítségével 2009-ben emlékkövet állítottak a gimnázium tanulói és dolgozói, azóta pedig évről évre igyekeznek felkeresni e tragikus emlékű helyeket.

Ezeket az emlékhelyeket, és az útba eső látványos, olykor a turisták által kevésbé látogatott állomásokat keresték fel május 5-én 51-en az iskolából. Előző nap, odaúton az utazók bejárták Nándorfehérvár várát, este pedig kisebb túrát tettek a Bori-tó partján, a szavacsai hegyekben. Másnap az emlékezésen volt a hangsúly. Reggel a bori rézércbánya meddőhányójához utaztak a kirándulók, majd a Belgrádi Magyar Nagykövetség képviselőivel koszorúzási ünnepségen vettek részt előbb a Radnóti-szobornál, majd az egykori Lager Heidenau területén elhelyezett emlékkőnél. Diákok és tanáraik megható szavalatokkal, énekprodukciókkal tisztelegtek az iskola névadója előtt. Valóban lélekemelő és töltekezésre okot adó pillanat volt szavalókórustól meghallgatni az Erőltetett menetet és saját szemünkkel megfigyelni a költő által versbe foglalt a tájat a Hetedik ecloga vagy a Ragzlednyicák elhangzása közben ott, ahol ezek a versek valójában születtek. A költemények vagy akár a Himnusz szavai igazán mély értelművé válhattak közel 500 km-re otthontól. A megemlékezés egyes állomásainál a diákokkal és szülőkkel utazó szaktanárok tartottak rövid előadásokat, idegenvezetést, ezzel is színesítve a kulturális emléktúrát, a tankönyvi tudáson túl is gazdagítva az érdeklődők tudását. Meglepetésprogramként a nagykövetség munkatársai a Lázár-barlangba invitálták a szegedieket.

A hazaút a Karsztvidéket járva a Duna nagy áttörésén, a Kis- és Nagy-Kazán-szoroson keresztül vezetett, majd a 6000 éves ősember lakóhelyét, Lepensky Virt látogatta meg a magyar csapat. Innen még egy megállóval Galambóc várát ejtették útba, ahol az utazók Arany János balladájával búcsúztak a szerb tájaktól, hogy a későesti órákban újra Szegedre érkezhessenek.

Az olykor megrendítő, tiszteletteljes megemlékezés feltehetőleg felejthetetlen élményt nyújtott minden kiránduló számára.