Ő ugyanis, aki jót cselekedve, „gyógyítván minden gyengeséget” ment végig az emberek között, most ellenkezőleg, saját maga szorul irgalomra. Épp amikor leginkább megérdemelné – azoktól, akikkel csak jót tett –, nem kapja meg. Sőt, akik legközelebb állnak hozzá, azok sem képesek megvédeni.

Mire tanít tehát Krisztus keresztje, melyről úgy tűnik, hogy messiási küldetésének végső megnyilatkozása? Arra, hogy ez még mindig nem az utolsó szó. Az ugyanis azon a hajnalon hangzott el, amikor előbb az asszonyok, majd az apostolok kimentek Krisztus sírjához, megpillantották az üres sírt, és elsőként hallották a hírt: „Föltámadott!” (II. János Pál pápa enciklikája az Isteni irgalmasságról)

Jacopone da Todi: Stabat mater (részlet)