Az aradi vértanúkat 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalomnak és Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának egy évvel korábbi eseményeire emlékeztetve. Az időpont megválasztása és az aradi direktórium egész ténykedése a bosszú jegyében történt.

Aradon összesen 16 honvédtisztet végeztek ki, többségüket október 6-án reggel, a következő sorrendben: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József golyó által. Őket követték mint súlyosabb bűnösök, az akasztottak: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézics Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János. Végül Vécsey Károly következett, aki császári kamarásként a magyar függetlenség ügye mellé állt. Mivel nem volt már senki, akitől elbúcsúzhatott volna, akasztása előtt Damjanich-hoz lépett, és megcsókolta a kezét. Ugyanezen a napon, Pesten az esti órákban ölték meg Batthyány Lajos miniszterelnököt, aki a kivégző osztag felé így kiáltott: Éljen a haza! Rajta, vadászok!

Emellett Aradon végezték ki 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, ő volt az első vértanú. Később, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredes, Kazinczy Ferenc fia követte a tizenhárom vértanút, végül 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredes, Bem tábornok hadsegédje zárta a sort. Néhány nappal korábban, február 8-án az aradi várbörtönben halt meg Lenkey János honvéd vezérőrnagy, őt csak azért nem végezték ki, mert megtébolyodott.

Emellett sokan a birodalom börtöneibe kerültek, hónapokig, évekig senyvedtek, több ezer honvédtisztet közlegényként soroztak be a császári hadseregbe. Halálos kivégzések még 1854-ben is történtek, ha valakiről bebizonyosodott, hogy forradalmi szervezkedést szít. Október 6-án rájuk és az oldalukon harcoló hőseinkre emlékezünk.

A borítóképen Hungária, Zala György alkotása (az aradi Szabadság-szobor központi alakja)