Ébred a sövény, fáradt vándorba kap,
az este a fák ága között forog;
és egyre dong, míg épülnek e sorok
s egymásra hajlanak.
Csöndes szobámba rémült mókus pattan
és itt két hatodfeles jambust szalad.
Faltól ablakig, egy barna pillanat
s eltűnik nyomtalan. (…)
(Esteledik, részlet)