Sok jeles évforduló mellett iskolánk 125 éves lesz a 2023/2024-es tanévben. Az évfordulók jegyében tíz alkalommal – az év végéig – egy-egy idézetet gyűjtünk csokorba (keletkezésük sorrendjében), ezúttal Csokonaitól, Petőfitől és névadónktól, Radnótitól.

Csokonai Vitéz Mihály: A pillangóhoz…
Lassan ’s folyvást
Haydn Trauergesang című dalának melódiájára

Nézd csak, az orgonák tövébe
     Mely kellő szagok lengenek;
Menj, fuss a szellők ellenébe,
     Tán a violák fejlenek. (…)

De én csak egy rózsát szerettem;
     Ah! csak egy bírta szívemet,
S miólta már ezt elvesztettem,
     Örök tél dúlja létemet.

Az én lelkem is hajdanában,
     Mint te, vídám s eleven volt,
Míg ifjúságom tavaszában
     A virágzó Lilla bájolt:

De most lomha s hernyó módjára
     Mászkál a fanyar bánaton
És a mások múlatságára
     Magának verskoporsót fon.

Kassa, 1802-1803.

Petőfi Sándor: A Dunán

Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg! 

S a seb mi hosszú és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély. 

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó. 

S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet. 

Komárom, 1842. augusztus végén

Radnóti Miklós: Töredék

…Gondolj a köd mögé! – borzongatom magam,
örülj, hogy a világ most ködbe öltözött
és semmit se látsz! – Semmit se látnék?

Hiába ringat és hiába leng felém
a fényes gombaillat, ó jaj!
hiába áll körém a köd!

Hűvös, rothadó avarban állok,
kibomló látomásaim között.
1939. nov. 23.