Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Borítókép: Caravaggio – Emmauszi tanítványok, részlet
Az emmauszi tanítványok epizódját Caravaggio két változatban is megfestette, ez a festmény 1606 tájékán keletkezett és a milánói Palazzo Brerában található képtár egyik ékessége. Az emmauszi tanítványok történetéről Lukács és Márk evangélista egyaránt beszámol: eszerint éppen Jézusról beszélgettek, feltámadásában hitetlenkedtek, amikor Jézus melléjük szegődik. Nem ismerik fel, így őt is bevonják a tanácskozásba, majd meghívják, hogy vacsorázzanak együtt. Amikor az asztalnál megáldotta a kenyeret, megtörte és odaadta nekik, végre megnyílt a szemük, ráismertek. Ő azonban nyomtalanul eltűnt előlük.