Tartja magát az a fölfogás, amely a művészetet játékos hajlamból, játékösztönből magyarázza. Ennek semmi értelme nincsen, mert éppígy állíthatná bárki, hogy játék a bölcselet, játék a tudomány, játék az élet. De úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.

Hogyan alakul a mű? A művészi cselekedet először is két részre osztja a valóságot, kiválasztja ama valóságelemeket, amelyekből művét majd megalkotja. Ez persze nem úgy történik, hogy fog egy csomó szót és elhatározza, hogy azokból alkot verset. De úgy értendő, hogy a vers egy-két sora a kölcsönösen függő kapcsolódás folytán eleve meghatározza a többit, – vagyis a mű világának minden pontja archimédeszi pont.

Ha belépünk az ihlet rögzítette valóságba, a műalkotásba, úgy a valóság kívül rekedt elemei elvesztik létüket. Az ihlet másrészt tehát megragad bizonyos valóságelemeket, és eltakarja a valóság egyéb részét, mint a telihold a napot napfogyatkozáskor. Azaz szemléletileg teljes valóságnyivá növeli a kiválasztott valóságelemeket. A világegészet képviselő műalkotás esetében is minden elemnek megvan a célja. A műalkotás tehát nemcsak szemléleti helyettese a világnak, hanem egyben értelmes világ is. (József Attila)