„Hogyan alakul a mű? A művészi cselekedet, nevez­zük ihletnek, először is két részre osztja a valóságot azáltal, hogy kiválasztja azt a részt, ama valóságele­meket, amelyekből művét majd megalkotja. Ez per­sze nem úgy történik, hogy fog egy csomó szót és elhatározza, hogy azokból alkot verset. De úgy érten­dő, hogy a vers egy-két sora a kölcsönösen függő kapcsolódás folytán eleve meghatározza a többit — vagyis a mű világának minden pontja archimedeszi pont. (…) Ezekkel a kiválasztott valóságelemekkel azután az ihlet, a művészi cselekedet, elfödi szemléletünk elől az összes többit, a ki nem választottat.

A va­lóság kívül rekedt elemei elvesztik létüket, létük for­máját. Nem tevékenykednek — egyszerűen nincsenek szemléletünk számára. Az ihlet tehát megragad bizo­nyos valóságelemeket, a többiek és szemléletünk kö­zé helyezi és eltakarja a valóság egyéb részét, mint a telihold a napot napfogyatkozáskor. Azaz szemléletileg teljes valóságnyivá növeli a kiválasztott való­ságelemeket.” – József Attila