Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
(…) Hamuval szórt, nyesett hajjal/ ér engem e húsvéthajnal/
és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe/ kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,/ tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,/ feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.
http://mek.oszk.hu/00600/00640/html/vers1301.htm#09