Itt a szeptember, itt az új tanév, megannyi feladatával, csupa bizakodással, tervekkel, reményekkel az új generáció láttán. S akkor megcsörren a telefon, rövid hír és hosszú, fájdalmasan kegyetlen szünet: Dr. Bánfalvi József, iskolánk volt igazgatója 90 éves korában elhunyt.
Végleg „elballagott”, magunkra hagyott. Egész életét, annak minden percét az oktatás ügye töltötte ki: iskolát teremtett, kísérleteket szervezett, új, országosan egyedülálló tantárgyakat vezetett be, a tehetséggondozás módszereinek finomításával, a minőségi oktatás követelményeinek következetes alkalmazásával a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumot hosszú éveken át a magyar oktatásügy élvonalába emelte.
1947-ben kezdte pályáját a szegedi Tanítóképző Intézet tanáraként, majd 1953-tól a szegedi Tömörkény István Gimnázium igazgatóhelyetteseként dolgozott 1955-ig, amikor a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium igazgatójává nevezték ki, melyet 35 éven át vezetett nagy hozzáértéssel, odaadással és szeretettel.
Az országban elsőként indította be a speciális biológia és kémia tagozatokat, az Európában is egyedülálló biofizika, biokémia képzést. Az ő nevéhez fűződik a speciális tanterv alapján működő, előrehozott vizsgájú osztály is. A hatosztályos Matematika Iskola létrehozásával pedig fejlődési lehetőséget kínált a matematika iránt érdeklődést mutató tehetséges diákok számára.
A reáltárgyak mellett a Direktor úr nagy súlyt fektetett az idegen nyelvek oktatására a nyelvvizsga-előkészítő osztályok megszervezésével, külföldi testvériskolai kapcsolatokat épített ki Izlandtól – Svédország – Dánián át Olaszországig, Spanyolországig.
Figyelméből, energiájából futotta az iskolai sportélet támogatására is: nem véletlen, hogy a Radnóti gimnáziumot az elsők között jegyzik a kosárlabdában, röplabdában, a nehézatlétikában egyaránt.
Oktató-nevelő és iskolavezetői munkásságát, neveléselméleti tevékenységét számtalan díj, elismerés dicséri.
1972-ben megszerezte a Neveléstudományok Kandidátusa tudományos fokozatot, majd 1977-ben Címzetes Egyetemi Docenssé nevezték ki.
Számtalan díja közül is kiemelkedik az 1978-ban kapott Állami Díj, a kétszeres Pro Urbe díj, de felterjesztették 1961-ben a Kossuth Díjra, 1989-ben pedig a Magyar Köztársaság Arany Koszorúval Díszített Csillagrendje kitüntetésre is.
Dr. Bánfalvi József nemcsak kitűnő szervező, de példamutató munkásságával a pedagógusok körében országosan elismert egyéniség volt.
Szeged városa ezt a sokrétű eredményes munkáját ismerte el azzal, hogy 2009-ben neki ítélte oda a Szeged Díszpolgára megtisztelő címet.
Sokszínű egyéniség volt Dr. Bánfalvi József igazgató úr, nekünk – akikre annyit hatott, akiket nevelt, formált, csapattá alakított – Józsi bácsi marad mindörökre. Igen kemény, szigorú ember volt, maximális teljesítményt követelt kollégáitól; céltudatossága, kreativitása, intuitív képessége, módszertani felkészültsége, műhelyteremtő tevékenysége, az új iránti fogékonysága emelte őt a magyar pedagógia első sorába.
Legendásan nagy munkabírású igazgató volt 35 éven keresztül, aki országosan is elismertté vált hagyomány – és értékteremtő munkássága folytán. Fontosnak tartotta az iskolai fegyelmet, a tradíciókat, amelyek mentén egy 100 éves iskola konzervatív, de az új megoldásokra mindig fogékony értékrendet tudjon felállítani és megkövetelni tanulóitól.
Rendet és értéket teremtett Józsi bácsi az iskolában. Mi kollégák, akik közel álltunk hozzá – megértettük célkitűzéseit, vele együtt segítettünk formálni iskolánk arculatát. Ez az irány jellemző ma is a Radnóti gimnáziumra. Köszönet érte.
Józsi bácsi számtalan elfoglaltsága mellett nyugdíjas éveiben szenvedélyesen hódolt a zenei életnek is. Alapítója, majd titkára volt a Magyarnótaszerzők és Énekesek Délmagyarországi Egyesületének. Ez idő alatt közel 400 nótaszöveget írt és mintegy 100 nóta szerzője
Lelkes szervező és alkotói munkásságát a Pro Urbe díjjal, az Artisjus Díjjal (2008), az Év Nótaszerzője díjjal, valamint a Magyar Nótások Szegedért egyesületi kitüntetéssel (2009) honorálták.
A nagy konstruktőr, a „műsorvezető – szerkesztő”, az igazi menedzser nem lépked a Dózsa György utcán a Tisza Lajos körút felé, kissé hajlott háttal. Megpihenni – az átdolgozott évszázad után – hazatért a nyugat – dunántúli dombok közé, dúdolgatva csendben a maga szerkesztette nótáit.
Ott találkozik majd veled egy kis csapat, kőszegi sírodnál, kezükben egy csokor virággal, s miről másról beszélgetünk majd, mint szeretett iskoládról.
Józsi bácsi, soha nem felejtünk, nyugodj békességben!